Postai világnap – a lovasfutártól az internetig
Közel 150 éve már, hogy október 9-e a posta világnapjává vált. A postai szolgáltatások nagy utat jártak be mind technológiában, mind pedig logisztikában a kezdetektől napjainkig. Az idő múlásával egyre nagyobb teret kaptak a független csomagküldő cégek, a közösségi tér berobbanásával pedig csak még újabb távlatok nyíltak meg előttünk.
Forrás: https://www.askideas.com/media/61/World-Post-Day-9-October-2016.jpg
Az Általános Postai Egyesület 1847. október 4-én alapult meg Bernben azzal a céllal, hogy összehangolja a különböző postaszolgálatokat szerte a nagyvilágban. Ennek apropóján tartjuk meg minden év október 9-én a Posta világnapot. Egy az egész világot átszövő rendszer nem engedheti meg magának, hogy a leragadjon a hagyományos módszereknél, alkalmazkodnia kell a modern technológiákhoz. Na de térjünk most egy kicsit vissza a kezdetekhez…
Ön tudta például, hogy a posta szó latin származású? Eredeti jelentése állomáshely volt, ahonnan az ókorban és a középkorban elindultak a hírvivő futárok kezdetben lóháton, később pedig kocsikon. Különböző történelmi adatok bizonyítják, hogy már az ókori Egyiptomban, Indiában, Kínában, illetve a perzsa és a római birodalmakban is futárokat alkalmaztak az uralkodótól származó hírek kiközvetítésére. A ma is létező legkorábbi postai csomag is az ókori Egyiptomból származik, egészen pontosan i.e. 255-ből.
A legrégebbi ma is létező bizonyíték arra, hogy az ókori Egyiptomban futárokat alkalmaztak a fáraók.
A korai borítékok pedig különféle szövetekből és állatbőrökből készültek. A babilóniaiak később vékony agyagréteggel vonták be a csomagjaikat, amelyeket aztán sütéssel megkeményítettek a biztos védelem érdekében. Ez a megoldás i.e. 3200-ra nyúlik vissza, és itt már nem csak állami jellegű, hanem magánküldeményekről is szó volt. A papíralapú borítékokat Kínában találták fel i.e. 200 környékén. Ezekbe már olyasfajta küldeményeket is csomagoltak, mint például papírpénz vagy apróbb ajándékok.
A kezdetek idején Ausztráliában például tevéket is alkalmaztak a hosszútávú szállításokhoz, de még bevettebb szokás volt a kutyák, illetve lovak használata. A 19. században pedig a vasúthálózatok kiépülésével még egyszerűbbé vált a csomagszállítások véghezvitele. Tovább könnyítette a dolgokat a hajózás, valamint a repülés is. Korunk számítógépes technikái pedig tovább bővítik a lehetőség tárházát és a kényelemfaktort, ugyanis a küldemények ma már egyenesen házhoz jönnek, illetve a GPS alapú csomagkövetés opciója is jelen van az életünkben.
Csomagszállító tevekaraván Ausztráliában.
A középkorban Nagy Károly frank császár kísérletet tett rá, hogy egy postaszervezettel összeköttetést teremtsen birodalmának egyes részei között, azonban a verduni szerződés során létrejött új államalakulatok hatására füstbe ment a dolog. Ebben az időszakban mindössze a khalifa-birodalomban működött komolynak mondható postaszervezet. Mivel Európa területén ekkortájt nem volt működőképes állami posta, elkezdtek létrejönni a magánposták, amelyek gazdái megpróbálták kitölteni az akkor tátongó piaci rést. Az akkor alakuló magánposták közül a párizsi egyetem postája vált a legnépszerűbbé. Eleinte csak a tanulók számára tartott összeköttetést Párizs és a vidéki régiók között, azonban egyre növekvő felkapottsága miatt nagyon hamar közhasznúvá vált.
Magyarországon a honfoglalás és a 16. század között az üzeneteket futókövetek szállították, azonban gyakori volt a lármafa és a jelzőtűz használata is, mint hírtovábbító eszközök. Mátyás király uralkodása idején kocsiposta-hálózat is létesült, amely a levél- és csomagtovábbítás mellett az utasszállításra is alkalmas volt. A 18. században kihelyezték a postákon az első levélszekrényeket, valamint egyre elterjedtebbé vált a Morse alapokon működő távírás is mint az üzenetközvetítés új módja. 1951-től a hírlapterjesztés is a posta kizárólagos privilégiuma volt, valamint az eszköztechnikai és logisztikai rendszerek fejlődése miatt a levél- és csomagküldések átfutási ideje is lerövidült. A rendszerváltás idején a posta három szolgáltatási ága különvált, majd önálló vállalatokká alakultak át. Így jött létre a Magyar Posta Vállalat, a Magyar Távközlési Vállalat és a Magyar Műsorszóró vállalat. Az önálló magyar postaigazgatás 2017-ben ünnepelte meg fennállásának 150. évfrodulóját.
Az újkorban reneszánszukat élték az állami posták, amelyek Amerika felfedezésének és Afrika körülhajózásának hatására elkezdtek igen nagy intenzitással aktivizálódni. A 16. században az akkori politikai helyzet és eszmerendszer miatt a Habsburg-ház is szükségét érezte egy fejlett postahálózatnak, ugyanis akkori területe magába foglalta Magyarország, Ausztria, a Németalföld, Spanyolország és Felső-Olaszország részeit is. III. Frigyes uralkodása alatt Tassis (Taxis) Roger létrehozott egy futárintézményt, amely áthaladt Tirolon és Stájerországon, később pedig Brüsszel, Milánó, Mantova, Velence, illetve Róma is az útvonalak részeivé váltak.
1653-ban egy De Valayer nevű francia férfi újfent forradalmasította a küldeményszállítást, amikor is létrehozott egy a maihoz már viszonylag hasonló elven működő postahálózatot. Párizs különböző pontjain postafiókokat állított fel, majd vállalta a bennük elhelyezett küldemények kiszállíttatását, amennyiben azok a szintén általa értékesített és előrefizetett borítékokba voltak csomagolva. Az ötlet akkoriban igen nagy újításnak számított, azonban De Valayer pechjére nem volt túl hosszúéletű. Vállalkozását nem mindenki nézte jó szemmel, így haragosai elkezdtek élő egereket rejteni a postafiókokba, ezzel pedig sikerült elijeszteni a csomagot feladni kívánó ügyfeleket.
A postai bélyegek bevezetése szintén nagy újításnak számított. Egy angliai iskolaigazgató, Sir Rowland Hill 1873-ban feltalálta a ragasztható bélyeget, amelynek elismeréseként lovaggá is ütötték. A bélyeg feltalálása mellett kidolgozott egy olyan költséghatékony postai modellt is, amely még napjainkban is érvényben van. Rowland célja az volt, hogy a postaszolgálat egyaránt legyen képes kiszolgálni az üzleti világot és a publikumot. Bevezetett egy az addiginál jóval alacsonyabb árfekvésű, egységesített postai díjszabást, amely nem csak, hogy világszerte reformálta meg a postarendszert, hanem a kereskedelemet is lényegesen hatékonyabbá, jövedelmezőbbé tette.
Sir Rowland Hill, a postai bélyeg feltalálója.
Forrás: http://www.slaniastamps-heindorffhus.com/RowlandHill-gb1995-stamp-large.jpg
Természetesen az Egyesült Államokban is nagy múltja van a csomagküldésnek. A kezdeti években az észak-amerikai telepesek is kísérleteztek postai szolgáltatásokkal. A csomagküldés eleinte csak a kisebb kolóniákon belül volt megoldott, később pedig már a nagyobb kolóniákat is összekötötte egy postai hálózat. 1775-ben létrehozták az Egyesült Államok postai szolgálatát is, amely még ma is az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormányának egy független csomagkézbesítő ügynöksége. A szervezetet Benjamin Franklin alapította, akit ki is neveztek a nemzet legelső postaügyi miniszterének. Franklin elmondása szerint az ügynökség létrehozásával George Washington álmát akarta beteljesíteni, miszerint az információ postarendszereken keresztül történő szabad áramoltatása a polgárok és a kormány között a szabadság egyik alapköve. Ebből adódóan az említett szervezetet még az amerikai alkotmány is szigorú keretek között védelmezi.
Ahogyan a hagyományos postai szolgáltatások folyamatosan fejlődtek szerte a világban, úgy nyertek egyre nagyon teret a csomagküldő szolgáltatások is. 1919-ben piacra lépett a(z) UPS, amely elsőként alkalmazta a futószalagokat a csomagok szortírozásánál. 1930-ra a(z) UPS már az USA egész Keleti-partját lefedte, ’53-ra pedig légipostán keresztül kézbesítettek csomagokat az Egyesült Államok Keleti és Nyugati-partjai között. Ausztráliában 1946-ban megjelent a K.W Transport is, ami 12 évvel később a mai is ismert TNT-re változtatta a nevét. 1969-ben a DHL is betört a csomagküldő cégek piacára, és elsőként szállított küldeményeket nemzetközi szinten.
Forrás: https://www.ups.com/assets/resources/images/mig/m44-common-carrier-conveyor-blackandwhite.jpg
1977-ben a FedEx hét darab Boeing 727-est vásárolt csomagszállítás céljából. 1980-ban a TNT úgy határozott, hogy megreformálja az ipart, és Nagy-Britannia első háztól-házig csomagkézbesítő szolgáltatásává vált. 1983-ra a DHL útvonalai már Európát is lefedték, 1988-ra pedig a(z) UPS is saját repülőgépeket állított forgalomba, majd formálta magát légitársasággá, és 1989-re már több mint 175 országba szállított. 1984-ben a FedEx úgy döntött, kihasználja a modern technológiákban rejlő lehetőségeket és elindította a világ legelső számítógépalapú automatizált szállítói rendszerét. Tovább innoválta a piacot a(z) UPS, amikor 1994-ben elindította a honlapját és 1996-ban bevezette a csomagok online nyomon követését. 2000-re a FedEx is világmárkává vált, majd 2016-ban felvásárolta a TNT-t.
Forrás: https://www.rikoooo.com/images/jdownloads/screenshots/b722_fedex6.jpg
Napjainkra a futárcégek használata már a világ egyik legtermészetesebb dolgává vált. Olcsóbbak, gyorsabbak és hatékonyabbak, mint a hagyományos postaszolgáltatások. A modern informatikai technológiákra alapozva jobban átszövik a világunkat, mint ezelőtt bármi más, fejlettségük pedig még mindig rohamos ütemekben növekszik.
A közösségi szolgáltatások térhódításával még tovább eszkalálódott a dolog. Ma már teljesen bevett szokássá vált, hogy osztozkodunk erőforrásainkon és kisegítjük egymást. Gondoljunk csak az Uber-re, amely a taxizás helyett mutatott alternatívát. Vagy ott van például az Airbnb, amely a lakásmegosztásra alapoz, így külföldi utazások során nem csak a szállodák jelentik az egyetlen lakhatási lehetőséget. A közösségen alapuló szolgáltatások világából a csomagszállítás sem maradhatott ki. Az első látványosan erre építő szolgáltatás, amelyik erre a közösségi elvre építkezett, a 2013-ban piacra lépett norvég fejlesztésű Nimber volt.
Azonban 2018-ban egy magyar fejlesztésű startup is betört a piacra Futárom.com néven. Az alapötlet hasonló a telekocsis modellekhez, viszont a személyszállítás helyett a csomagküldésé a főszerep. A koncepció lényege, hogy a webalkalmazás segítségével bárki, aki el szeretne juttatni egy csomagot egyik helyről a másikra, egyszerű módon találhat a virtuális közösségben egy olyan személyt, akinek épp útba esik az adott hely, és vállalja, hogy kézbesíti a szóban forgó küldeményt. Ahogyan a fent említett futárcégek alternatívát tudtak nyújtani a postával szemben, hasonló mértékű úttörés várható a közösségi futárhálózatoktól. A nagyobb csomagküldő szolgáltatások egyre növekvő korlátjainak és költségeinek kontextusában időszerűnek tűnik, hogy a közösségi szolgáltatások felkavarják az állóvizet. Amellett pedig segítik a fenntarthatóságot, illetve építik a közösségi létet.
Forrás: https://isorepublic.com/driving-car-night/
Összességében elmondható, hogy a postai- és csomagküldő szolgáltatások hatalmas utat jártak be a kezdetektől napjainkig. Mindig volt egy adott világpolitikai hangulat, amihez alkalmazkodniuk kellett, erősödött a piaci verseny. Rohamos ütemben újultak meg a technológiák és a szállítási eszközök is. A 21. századi informatikai robbanás csak még tovább emelte a téteket, amelyekhez muszáj volt felzárkóznia annak, aki a piacon akart maradni. Különösen sarkalatos pont ebben a kérdésben a virtuális közösségi terek létrejötte, amelyek alapjaiban definiálták át, ahogyan egy társadalom tagjai viszonyulnak mind egymáshoz, mind pedig bizonyos szolgáltatásokhoz. A hagyományos futárcégek ideje még nem fog egyhamar leáldozni, azonban muszáj szemmel tartani az olyan innovatív vállalkozásokat, mint például a magyar fejlesztésű, Futárom.com nevű közösségi futárszolgáltatás, ugyanis minden esélyük megvan rá, hogy felforgassák a csomagküldő cégek hosszú idő óta stagnáló piacát.
